Az izmok nyomódnak és merevednek


A házimadár zsigertana, splanchnologia avium A testüregek A rekesz a madarakban csökevényesen fejlett, az emlősöknek megfelelő mellüreg, cavum pectoris, és hasüreg, cavum abdominis, nem különül el egymástól, egységes mellkas-hasüregről beszélünk. A testüreg faláról aponeurosisszal eredő kötőszövetes lemezek, ún. A horizontális az izmok nyomódnak és merevednek, septum horisontale membrana saccoperitonaealiserős, a tüdő ventralis felületével öszszefüggő ínlemez, amely a hátcsigolyák testének crista ventralisával összenőtt, kétoldalt pedig a bordákon, a belső mellkaspólyán, fascia endothoracica, tapad meg.

Két oldali, szimmetrikus üreget alkot, amely a tüdőszárnyakat zárja magába; ez a cavum pleurae dextrum et sinistrum cavum pulmonale.

A horizontális sövényen több nyílás található. A pericardium közeli, tág nyílásán a két főbronchus és a tüdő erei térnek a tüdőszárnyba.

Carpalis alagút szindróma

E nyílás mellett közvetlenül található a kulcscsonti és az elülső mellkasi légzsákok szájadéka. Mindezek előtt cranialisan a nyaki légzsák nyílik. A sövény lateralis szélén levő nyílás a hasi légzsákba vezet.

Az ínlemezen 4—5 kicsi izom, a mm.

az izmok nyomódnak és merevednek

Az izmok a horizontális sövény eredése közelében, a belső mellkaspólyáról indulnak ki, szalagszerűek, és kötegeik a légzsákok fent említett nyílásait övezik. A ferde sövény, septum obliquum membrana saccopleuralisa tüdő hátulsó felületén kétoldalt ered a horizontális sövénytől; eredési vonala kétoldalt az utolsó bordát követi, és a mellcsonton tapad meg.

A csigolya közeli részébe vékony izomlemez, mm. A szívburok elülső felületével összenő, kétoldali, tüdő alatti testüreget, cavum subpulmonale dextrum et sinistrum, képez, amelyet dorsalisan a horizontalis sövény, lateralisan a mellkas és a has oldalsó fala határol, benne a mellkasi légzsák helyeződik.

A ferde sövény mögötti testüreg, cavum cardioperitonaeale, nagy. Benne elöl a szív foglal helyet a savós szívburoküregben, cavum pericardii, amögött a máj található savós rekeszeiben, cava peritonaei hepatis.

Az izmokat érintő értelmes biológiai különprogramok

A máj mögött és a hasi légzsákok között levő nagyobb savós üreg a fő hashártyaüreg, cavum peritonaei intestinale. A savóshártya-zsákok és -kettőzetek A madár testüregében nyolc savóshártya-üreget, cavum peritonaei, találunk, amelyeket kívülről szinte köpenyszerűen a légzsákok vesznek körül, ezáltal a testüreg falától mintegy légpárnaszerűen el is választják.

A savós zsákok falai egymással érintkeznek ugyan, de savós üregeik egymástól teljesen különállók. A máj ventralis két savós zsákja, cavum hepaticum ventrale dextrum et sinistrum, a májlebenyek ventralis nagyobb részét veszi körül.

A mellkasban a tüdőszárnyak alatt, kissé azok mögött helyeződnek, ráfekszenek a mellcsont jobb, illetve bal oldali medialis felületére, valamint a ventralis hasfalra. A két hashártyazsák fala a median síkban egymáshoz fekszik, vékony savóshártya-kettőzetet képez, miközben befoglalja az elzáródott köldökvénát, és azzal szalagot, lig.

A kettőzet dorsalisan a máj és a gerincoszlop, ventralisan a mellcsont és a hasfal savós lemezébe megy át; az izmok nyomódnak és merevednek a szívburokra borul. Kacsában és lúdban kisebbek, mint tyúkban és galambban. A tüdő mögött dorsalisan helyeződnek, a két májlebeny kisebb craniodorsalis részeit foglalják körül. Érintkeznek a máj ventralis savóshártya-zsákjaival, a lateralis felületen, ezáltal itt egy-egy savóshártya-kettőzet is keletkezik, amelyek mint vékony szalagok, lig.

az izmok nyomódnak és merevednek

A máj jobb és bal dorsalis savós zsákjainak medialis lemezei szintén egymáshoz fekszenek, és kettőzetet alkotnak, amely dorsalisan a gerincoszlophoz, ventralisan srácok péniszeket mutatnak a ventralis zsákok median sövényébe megy át.

A máj savós zsákjait elöl a kulcscsonti, kétoldalt az elülső és hátulsó mellkasi légzsákok határolják el a testfaltól. Az ötödik és egyben legnagyobb savós zsák a zsigeri vagy fő hashártyaüreg, cavum peritonaei intestinale, amely a máj két ventralis savós burkára caudalisan fekszik rá, a kettőt egymástól savóskettőzet, septum posthepaticum dextrum et sinistrum választja el.

Szamosi Szilvia, reumatológus, Dr. Bálint Anita, reumatológus A nyaki fájdalom gyakori panasz, melynek hátterében számos ok húzódhat meg.

A beleket, a mirigyes- és a zúzógyomrot, valamint a húgy- — amelyeket savóslemezek kapcsolnak — és a nemi szerveket foglalja magában. A bélcső sok kicsi kacsot képez egymáshoz.

A bélkacsokat rögzítő savóshártya-kettőzetek közé a tápláltsági állapottól függően több-kevesebb zsírszövet rakódik le. A hízott madarakban, különösen kacsában és lúdban, a testüregek caudoventralis részén subperitonaealis zsírszövet rakódik le olyan nagy mennyiségben, hogy elfedi a bélkacsokat.

A cavum peritonaei intestinale nem érintkezik a testüreg falával; kétoldalt és dorsalisan ugyanis az elülső és a hátulsó mellkasi légzsákok, a vesék az izmok nyomódnak és merevednek pedig a hasi légzsák, egy keskeny savós felfüggesztőredő kivételével, elválasztja a testüreg falától. A hatodik savós testüreg a szívburoküreg, cavum pericardii, a hetedik és nyolcadik pedig a cavum pulmonale dextrum et sinistrum lásd Értan, illetve Légzőkészülék.

A mesenterium commune alakja fejlődése révén eltér az emlősökétől.

A nyaki problémák okai és kezelésük

A mirigyesgyomor a zsigeri hashártyazsák elülső, kicsi rekeszében fekszik, amit a légzsákok vesznek körül. Az izmosgyomor a zsigeri savóshártya-zsák bal oldalán található, tyúkban kötőszövet fűzi szorosan hozzá a hasfalhoz.

  • Pálinkás Rita Gyógytornász bemutatkozása
  • Állattan | Digitális Tankönyvtár
  • Kedves Kérdező!

A lépet a légzsák teljesen körülveszi, nem kapcsolódik a hashártyához, csupán egy keskeny szalag fűzi az epehólyag dorsalis felületén levő varrathoz. Az epésbél kacsának kezdeti szakaszát az izmosgyomor közelében szalag, lig. Egy másik, kisujj hosszúságú, keskeny szalag, lig. Az epésbélkacs caudalis harmada a tyúk hasüregében szabadon mozog.

A kacs két szárát egybefogó mesoduodenum a pancreast is magában foglalja, azt mintegy a bélhez fűzi, a lig. A szalag tyúkban és galambban keskeny, kacsában viszonylag széles. A duodenumot a májhoz fűző lig. Kacsában és lúdban a vékonybél fodra az éhbél jellegzetes helyeződése miatt nagy redőket vet, és több helyütt összetapad egymással.

Ezáltal az eredetileg egységes bélfodor szélén 5—8 nagy, keskeny, hosszúra nyúló hurok fejlődik. A hurkok egyik fele csúcsával cranialisan, másik fele pedig caudalisan irányul. A fejlődés későbbi szakaszában a fodor a közepén behajlik, harántul redőződik úgy, hogy a cranialisan irányuló kacsok a caudalisan irányuló kacsokra rárétegeződnek, majd a margo mesenterialis mentén egymáshoz tapadnak.

az izmok nyomódnak és merevednek

Ezáltal a párhuzamosan egymáshoz simuló bélkacsok helyzetükben rögzítődnek. A csípőbelet, amely nem képez kacsot, az izmosgyomor jobb oldalához a lig. Ezek a szalagok a vakbelek vak végéig követhetők: galambban keskenyek, legfeljebb 3 cm szélesek. A végbél fodra, mesorectum, caudalisan fokozatosan rövidül, általában egyenesen fut le, csupán néhány állatfajban, különösen tyúkban, enyhe redőt képezve halad a gerincoszlop hoszsza mentén a cloacáig.

A nagycseplesz, omentum majus, embrionális korban megjelenik ugyan, de nem fejlődik tovább. A csepleszlyuk, foramen epiploicum, a savós lemezek összenövése következtében elzárul. Az emésztőkészülék, apparatus digestorius A száj-garatüreg, cavum oris et pharyngis A szájüreg, cavitas oralis, és a garatüreg, cavitas pharyngealis, egymástól nem határolódik el, mert az emlősökéhez hasonló lágy szájpadlás nem fejlődött ki.

A két üreg határát csupán egy papillasor jelzi, ezért közös néven száj-garatüregről beszélünk. A száj-garatüregben az emésztő- és a légutak kereszteződnek egymással. A garat működése az emlősökéhez hasonló.

A nyaki problémák okai és kezelésük

A szájüreg és szervei egyszerű felépítésűek. Az emlősökben található fogak, ajkak, pofák, az íny hiányoznak. A szájüregnek nincsen hátulsó fala, a rágókészülék állkapocs, áll közötti csont csőrré alakult át. A fogakat funkcionálisan az alsó, illetőleg felső káva szegélyén levő szarulemezek vagy lemezescsőrűekben kacsa, lúd a csőr szegélyén levő haránt irányú szarulemezek pótolják.

A csőr, rostrum. A csőrön alsó és felső kávát, rostrum mandibulare et maxillare, különböztetünk meg. A felső káva alapját az áll közötti csont, az alsóét az állkapocs alkotja.

Pálinkás Rita

A tyúkfélék és a galamb csőre kemény, kacsában és lúdban lágy szaruhüvely, a viaszhártya, ceroma, borítja. A csőr alakja és nagysága összefügg a táplálék minőségével és a táplálékszerzés módjával is.

A felső káva részei: alapja vagy gyökere, basis, háta, culmen, amely rostralisan többé-kevésbé hajlott csőrhegyet, apex rostri, képez. Kétoldalt levő éles szegélye a tomium. A felső és alsó káva széleit kacsában és lúdban ún. A becsukott csőrnél az egymáshoz illeszkedő lemezek szűrőként működnek, és a vízben levő tápanyagokat visszatartják.

A kacsa és a lúd szarulemezének és csőrének ceromájában számos idegvégződés, tapintótestecske Herbst- és Grandry-féle tapintótestecske van.

A háziállatok funkcionális anatómiája | Digitális Tankönyvtár

Naposcsirkében a felső káva csúcsán kúp alakú, elszarusodott hámsejtekből álló szarvacska, gyémánt, található. A gyémánt hegyével a fiatal madár kikeléskor a tojás héját töri fel.

A naposcsirke csőréről a gyémánt leszárad, leesik. A száj-garatüreget többrétű, cutan jellegű laphámmal borított nyálkahártya béleli.

Kivételt képez az infundibulum és a garatüreg, amelynek nyálkahártyáját több magsoros csillós hengerhám borítja.

A submucosa mirigyeket tartalmaz; ezenkívül benne helyenként diffúz, a garatban azonban tüszőket alkotó lymphoreticularis szövet az izmok nyomódnak és merevednek ez van a szájpadlás és az infundibulum körül, lymphonoduli pharyngealis, is. A kemény szájpadlás, palatum durum.

az izmok nyomódnak és merevednek

A kemény szájpadláson a szájpadlásnyúlványok a fejlődés során caudalisan csak részben nőnek össze egymással. Emiatt megkülönböztetünk egy elülső egységes részt, amelynek nagysága a különböző madárfajokban a felső káva nagyságától és alakjától függ, és egy hátulsó, a szájpadlásnyúlványok közötti median rés, a choana rés, pars rostralis choanae, által két részre osztott páros régiót.

A choana rés galambban egységes, tyúkban, kacsában és lúdban az ekecsont által részben osztott. Tyúkfélékben és galambban a szájpadláson a felső káva hegye mögött egy vaskos, median irányú nyálkahártyaredőt, ruga palatina mediana, és két oldalsó, ún. A choana és az oldalsó redők között caudomedialis irányú sorokba rendeződött, hegyükkel hátrafelé irányuló papillasor, papillae palatinae, van. Az utolsó szemölcssor a száj- és a garatüreg határát jelzi.

Lúdban a kemény szájpadláson egy medialis és 2—3 paramedialis, hosszanti sorokba rendeződő, kúp alakú pupillasort találunk.

Carpalis alagút szindróma

Kacsában ez csupán a kemény szájpadlás apicalis részén fejlődik ki. Kacsában és lúdban a choana rést hegyes, kúp alakú papillák, papillae pharyngeales, szegélyezik. A choana-rés mögött a garat dorsalis falán levő keskeny magömlés merevedési poén, infundibulum tubae auditivae communis, a fülkürtök, tubae auditivae, nyílnak. A hullámos papagáj kemény szájpadlásán V alakú árok, sulcus palatinus, is található.

  • Az állatok életkorát a fogak megjelenése, kihullása, növése, esetleg kopása alapján állapítják meg.

Az alsó káva által alkotott szájfenék, cavum sublinguale, teknőszerű; benne a nyelv, lingua, fekszik. A nyelv alakja az alsó kávához idomul, formája és nagysága tehát a fajra jellemző és igen változatos. Galambban rövid, keskeny, tyúkban széles, hosszú és lekerekített, a szájüreget teljesen kitölti, a lemezescsőrűekben kacsa, lúd cipőtalp alakú, lapos. Gyökere, radix linguae, teste, corpus linguae, és viszonylag hosszú hegye, apex linguae, jól elkülönül egymástól.

A nyelvháton, dorsum linguae, lúdban és kacsában nyelvháti dudor, torus linguae, is van.

az izmok nyomódnak és merevednek

A nyelvháti dudor előtt haránt irányú, a nyelv hegyén lúdban és kacsában hosszanti irányú árok, sulcus lingualis, van. A nyelv oldalsó szélei, margo linguae, élesek. A nyelvhegy alsó felületén, facies ventralis s.